kissdani
A múlt héten egy különleges színházi előadás fotózás volt terítéken: a Székek című előadás próbáján fotózhattam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A darabot Kondákor Ajsa Panka és Bari István rendezte, koreografálta és előadta, akik a IV. éves fizikai színházi koreográfus-rendező osztályba járnak. A Székek egy abszurd, humoros és megható történet egy idős házaspárról, akik székeket gyűjtenek maguk köré, hogy elmondhassák életük végén az üres székeken ülő vendégeknek, amit soha nem mondtak el senkinek. A próbán én is felmehettem a színpadra fotózni, így közelebbről láthattam a két színész játékát, amely tele volt energiával, kreativitással és érzelemmel. A képeken igyekeztem visszaadni ezt a hangulatot, valamint a színpadon lévő székek sokszínűségét és jelentését. Remélem, hogy a fotóim segítségével még többen megismerik és megszeretik ezt az előadást, amely szerintem nagyon aktuális és fontos üzeneteket hordoz magában.
A darabról:
A Székek című darabot Ionesco írta 1952-ben, és azóta is több nyelven és országban bemutatták. A darab az abszurd dráma egyik legismertebb példája, amely a kommunikáció hiányát, az emberi lét értelmetlenségét és a halál közeledtét tematizálja. A két színész, Kondákor Ajsa Panka és Bari István saját adaptációjukban újraértelmezik a darabot, és saját élményeiket, gondolataikat és humorukat is belecsempészik. A próbafolyamat során sokat improvizáltak, kísérleteztek és játszottak a székekkel, amelyek nemcsak díszletelemekként, hanem társakként is funkcionálnak.
A fotózásról:
A próbán fotózni nagy kihívás volt számomra, mert nem akartam zavarni a színészeket, de ugyanakkor szerettem volna minél jobban megörökíteni az előadás lényegét. A színpadra felmenni lehetőséget adott arra, hogy közelebb kerüljek az előadókhoz, és jobban lássam az arcukon tükröződő érzelmeket. A fényviszonyok is változatosak voltak: hol sötétben kellett fotóznom, hol erős fényben. A színpadon lévő székek is sok lehetőséget nyújtottak: különböző formációkat alkottak belőlük, amelyek mind-mind más-más hatást keltettek. Néha úgy éreztem magam, mintha egy labirintusban lennék, amelyben mindig találtam valami újat vagy meglepőt. A színházi fotózás mindig izgalmas kihívás.
A fotóim célja az volt, hogy bemutassam ezt az előadást olyanoknak is, akik még nem látták vagy nem is hallottak róla. Szeretném felkelteni az érdeklődésüket, és megmutatni, hogy milyen érdekes és elgondolkodtató ez a darab. A fotóim nemcsak a színházról szólnak, hanem a színészekről, a rendezőkről, a koreográfusokról és a próbafolyamatokról is. Szeretném megosztani velük a próbákon átélt élményeimet, és bepillantást engedni a színházi világba. Ha érdekelnek a képek, vagy szeretnél többet megtudni az a színházi munkáimról, akkor látogass el a blogomba! Ott találsz még több információt a Székekről, valamint más színházi próba fotózásaimról is.
