kissdani
Vannak pillanatok, amikor a fényképezőgép mögött állva érzem igazán, miért szeretem a munkám. Ilyen volt az is, amikor az Operett Színház meghívott a Budavári Palotakoncert fotóspróbájára. Színházi fotózás közben nemcsak a színpadot látja az ember – hanem a történetet, a hangulatot, a színészek apró gesztusait, amelyek talán a közönségnek fel sem tűnnek.
A fotóspróbák varázsa számomra abban rejlik, hogy a fények, a díszletek és a mozdulatok itt már majdnem ugyanazok, mint az előadáson, mégis van egyfajta közvetlenség a levegőben. A színészek gyakran kötetlenebbül próbálnak, mégis ugyanolyan szenvedéllyel énekelnek és játszanak. Ez a kettősség – a profizmus és az intimitás – teszi igazán izgalmassá a színházi fotózást.
A Budavári Palotakoncertnél külön kihívást jelentett a helyszín: a nyári naplemente fénye, a várnegyed impozáns háttere és a színpadon felvillanó reflektorok együtt olyan látványt adtak, amit nem lehet megismételni. Itt nincs „még egyszer ugyanígy” – minden kép egyszeri és megismételhetetlen.
A színházi fotózás számomra nemcsak dokumentálás: történetmesélés. Egy jó kép visszaadja a dallamot, a mozdulat lendületét, a közönség lélegzetvételét. És amikor a néző később ránéz a fotóra, újra átéli a pillanatot.
Ez a munka nemcsak technikai felkészültséget igényel, hanem érzékenységet is a művészek iránt – tudni kell, mikor kell egy fél lépéssel közelebb menni, és mikor kell láthatatlanul dolgozni a háttérben.
Ha te is szeretnéd, hogy egy eseményed – legyen az színházi előadás, koncert vagy próba – a legszebb, legőszintébb pillanataiban legyen megörökítve, keress bátran. A színházi fotózás számomra mindig különleges élmény, és örömmel vállalok hasonló megbízásokat.
